A Banchieri együttes zenei tüzijátéka


A Banchieri Énekegyüttes egy káprázatos szextett.

Egy magyar együttesről van szó, bár nevükből ezt nem lehet kitalálni. Csodálatosan énekelnek. A Conviviales közönsége teljes számban volt jelen szerdán mind Louvigny-ban, mind Bully-ban. Ezen a július 14-én is megkapta tüzijátékát - ezúttal zeneit.

Magyarország, Kodály hazája az éneklés földje. Ennek méltó képviselője ez a hat fiatal énekes, ahogy azt szerda esti, a Louvigny-i templomban és a Bully-i tanyán szervezett ragyogó, ünnepi koncertjük is bizonyította.

A templomban a kortárs magyar egyházi zene gazdagságára kaptunk bizonyítékot. Ezen a területen nincs kiemelkedő francia zeneszerző, nem úgy mint az északi, keleti országokban. Nálunk ritkák a hasonló darabok, olyanok, amilyeneket a szextett is bemutatott. Szerzőik Orbán György, Farkas Ferenc, Nógrádi Péter és főként Kocsár Miklós.

Zeneileg érzékeny, megragadó dallamok, melyeket csodálatra méltó tudással adtak elő. Csak bámulni, lenyűgöződni, elolvadni lehetett az egyik kontra tenor ritka szépségű vagy a tenor kitűnő hangja hallatán, de főként a törés nélküli együtténeklés, ami a Banchieri igazi erőssége.

Nem véletlenül választották a játékos kedvű zenész barát, Banchieri nevét. A hat fiatalnak van fantáziája és humora. A koncert második fele, melyet Lassus hangulatosan előadott "Bon Jour"-jával vezettek be, tehetségük teljes skáláját bemutatta. Jannequin "A madarak éneke" c. darabja volt a csúcs a Conviviales-ban. Az Art et la fugue együttes után most a Banchieri színes változatát hallhattuk.

Minden bizonnyal a híres King's Singers hagyományait követve több brit dallamot is bemutattak, melyek között volt az érzelmes "That lonesome road", majd a lelkes közönség visszahívására/ovációjára a sziporkázó "Obladi, Oblada" a Beatlestől. Igazi virágcsokor.

Xavier ALEXANDRE

Vissza az elõzõ oldalra!

Top of page

Copyright © 1998-1999.
Banchieri Singers Ltd.

 

Top of page Top of page